A villám- és túlfeszültségvédelmi megoldásokat kizárólag olyan szakképzett villanyszerelők telepíthetik, helyezhetik üzembe és tarthatják karban, akik ismerik a hazai és nemzetközi jogszabályokat, előírásokat és szabványokat. Figyelembe kell venni többek között a vezetékhosszra, a hatékony védelmi zónákra és a túlfeszültségvédő készülékek biztosítékaira vonatkozó normatív követelményeket.
A túlfeszültségvédő készülékeket mindig oda kell telepíteni, ahol a kábelek belépnek a kapcsolószekrénybe. Ez megakadályozza, hogy interferencia zavarja a kapcsolószekrényt. Ez közvetlenül a kapcsolószekrény elején térül el.
Általános szabály, hogy a túlfeszültségvédő készüléket a lehető legközelebb kell telepíteni az elektromos rendszer betáplálási pontjához. A megfelelő SPD beépítésének biztosítania kell a feszültségkorlátozást a szigetelés koordinálással összhangban. Ez védelmet nyújt a telepített leágazó készülékek számára.
A főelosztótól az alelosztóig terjedő szakasz átütési szilárdsága 4 kV. A túlfeszültség-levezetőt (II. típus) általában az alelosztóba telepítik, ahol a rendszer ott 4 kV alá korlátozza a feszültséget.
Az alelosztótól a végberendezésig terjedő szakasz átütési szilárdsága 2,5 kV. A végberendezés túlfeszültség-védelme (III. típus) közvetlenül a védeni kívánt készülék első oldala elé kerül, és a feszültséget 2,5 kV alá korlátozza.
Minden túlfeszültségvédő készülék rendelkezik egy földelő csatlakozási ponttal. A hozzá tartozó potenciálkiegyenlítő sín földelő vezetékét ehhez a ponthoz kell csatlakoztatni. A földelő vezetéknek a lehető legrövidebbnek kell lennie, a lehető legnagyobb keresztmetszettel, mivel a vezeték minden centimétere növeli a túlfeszültségvédő készülék maradék feszültségét.
Az I. típusú levezetők esetében mindkét földelő csatlakozás sorkapcsát össze kell kötni. Az egyik kábel az épület potenciálkiegyenlítő csatlakozásához, a másik kábel pedig a PE vezetékhez csatlakozik a berendezésen.
Az induktív vezetékellenállás miatt egy tranziens túlfeszültség gyorsan okozhat akár több ezer voltos feszültségesést. Ez annyira rontaná a túlfeszültségvédő készülék tényleges védelmi szintjét, hogy annak alkalmazása ellenére a berendezés vagy a védeni kívánt készülék feszültségállóságát meghaladhatja a feszültség. Legrosszabb esetben a készülék megsérülhet, megsemmisülhet, vagy akár tűz is keletkezhet.
A bejövő és kimenő kábelek közvetlenül a túlfeszültségvédő készülék sorkapcsaihoz csatlkaoznak. Ez V-alakú csatlakozási geometriát eredményez. Ez a módszer minimalizálja a vezetékhosszt, csökkenti a további feszültségeket és az átmeneti ellenállást.
Egy kábel leágazik a fő áramkörből, és közvetlenül a túlfeszültségvédő készülékhez csatlakozik. Ez T-alakú csatlakozási geometriát eredményez. A huzalozás nagyobb interferenciát okozhat, mivel a vezetékhossz nagyobb, és további átmeneti ellenállás is felléphet.
A hatékony védelem érdekében a túlfeszültség-védelmet a lehető legközelebb kell telepíteni az elektromos rendszer betáplálási pontjához. A lakóépületek esetében például ez közvetlenül a mérőszekrény alsó bekötési területénél található.
Az épületen belüli potenciális interferencia forrásokat is figyelembe kell venni. Ezekben az esetekben a túlfeszültség-védelmet is a kiváltó készülékhez a lehető legközelebb kell telepíteni.
A szabvány (VDE 0100-534) szabályozza a túlfeszültségvédő készülék és a védeni kívánt készülék közötti maximális távolságot (hatékony védelmi tartomány).
Általános szabály, hogy a túlfeszültségvédő készülék csatlakozó kábeleihez ugyanazt a kábelkeresztmetszetet kell választani, mint a külső vezetékhez (L1, L2, L3) és a semleges vezetékhez (N).
Az IEC 60364-4-534 (VDE 0100-534) szabványok a táblázatban feltüntetett minimális keresztmetszeteket írják elő I. és II. típusú túlfeszültségvédő készülék esetén.
| Típus | Csatlakozó vezetékek az SPD és a vezeték között | Csatlakozó vezetékek az SPD és a fő földelő gyűjtősín vagy a védőföldelés (PE vagy PEN) között |
| I | 6 mm2 Cu | 16 mm2 Cu |
| II | 2,5 mm2 Cu | 6 mm2 Cu |
Normál üzemelés mellett a túlfeszültségvédő készülékek passzív, nem vezető komponensként működnek. Áram flow csak túlfeszültség esetén, vagy a védelmi elemek élettartama végén megy rajtuk keresztül. Ennek érdekében a túlfeszültségvédő készülékeket rövidzárlat vagy túlterhelés ellen túláram-védelmi elemmel (F2) kell ellátni.
Fajka Géza
Műszaki szakértő
