Az érvényben lévő IEC 61643-11 termékszabvány szerint különbséget teszünk az „I. típusú, II. típusú és III. típusú” levezetők között. Ezek a levezetők eltérnek egymástól a levezetőképességükben, a védelmi szintjükben és a mérési impulzusaikban.
A levezető olyan védelmi komponens, amely tartalmaz egy túlfeszültség-védelmi áramkört egy készülékházon belül, figyelembe véve az elektromos és mechanikus szerelési feltételeket is. A Weidmüllernél az energialevezetők túlfeszültség-védelmi áramköre gázlevezetőkből, varisztorokból vagy elnyomó diódákbóll áll.
Túlfeszültség esetén a levezető a mikro- és nanoszekundum tartományban biztosítja a villámvédelmi potenciálkiegyenlítést, így lehetővé téve a tranziens áram elvezetését és a fellépő túlfeszültség ártalmatlan szintre korlátozását. Ezáltal védi az elektromos berendezéseket és rendszereket. Ebben az esetben a biztosíték általában nem old le a saját tehetetlensége miatt, ezért túlfeszültség-védelemre teljesen alkalmatlan.
Az I. típusú levezetőt (villámáram-levezető) személyes védelemre, valamint a villamos szerelvények és rendszerek védelmére alkalmazzák közvetlen vagy közeli villámcsapás esetén.
A DIN EN 62305 villámvédelmi szabvány szerint I. típusú levezető alkalmazása kötelező, ha az épület külső villámvédelmi rendszerrel rendelkezik. Az I. típusú levezetők az LPZ villámvédelmi zónák 0 és 1 határán, az épület betáplálásánál / főelosztó panelében kerülnek telepítésre. A villámáramot közvetlenül a föld felé vezetik, és védelmi szintjüknek el kell érnie a < 6 kV értéket.
Az I. típusú levezető mérési impulzusa egy közvetlen villámcsapás villámimpulzusát szimbolizálja. Jellemzője a 10 µs emelkedési idő és 350 µs visszaesési idő az élettartam felénél, az impulzus alatti terület pedig a mérési impulzus energiáját írja le.
A II. típusú levezető (túlfeszültség-levezető) az elektromos berendezések és rendszerek védelmét szolgálja távoli villámcsapások vagy kapcsolási műveletek által okozott túlfeszültség ellen.
Védelmi szintje < 4 kV, és a LPZ 1 és LPZ 2 villámvédelmi zónák határán, jellemzően az alelosztóban kerül elhelyezésre.
A II. típusú mérési impulzusát 8 µs emelkedési idő és 20 µs félidei visszaesési idő jellemzi, és kapcsolási művelet vagy közvetett villámcsapás által okozott túlfeszültségi impulzust szimbolizál.
A III. típusú levezetők (végberendezés túlfeszültség-védelem) a túlfeszültséget olyan feszültségszintre csökkentik, amely biztonságos az elektromos sorkapcsos készülék számára.
Közvetlenül a védeni kívánt végberendezés elé kerülnek telepítésre az LPZ 1 vagy LPZ 2 villámvédelmi zónában, és < 2,5 kV védelmi szinttel rendelkeznek.
A III. típusú levezetőket 2 ohmos hibrid impulzus áramgenerátorral és 6 kV feszültséggel tesztelik. Az I = U / R képlet alapján ez 3 kA áramot eredményez. A tesztet nyílt áramkörben és rövidzárlatban is elvégzik, ezért kétféle mérési impulzus létezik.
Üresjáratban a mérési impulzus 1,2 µs emelkedési idővel és 50 µs félidei visszaesési idővel rendelkezik. A II. típusú levezetőhöz hasonlóan az itt alkalmazott rövidzárlatban a mérési impulzus megegyezik a 8/20 µs impulzussal.
Az ábra a 10/350 µs (1) és 8/20 µs (2) mérési impulzusokat hasonlítja össze. Jól látható, hogy a villámimpulzus nem csupán jelentősen nagyobb amplitúdóval, hanem a túlfeszültség impulzusnál nagyobb energiával és lassabb lefutással is rendelkezik.
Fajka Géza
Műszaki szakértő
